Ígéret

Entre egy farönkön ülve szorongatta kihűlt levesét a tábortűz kialudt hamui mellett. A távoli keleti horizonton lomhán vánszorogni kezdett a nap, s homályos fénnyel töltötte be a tábort.

A férfi fáradt, karikás szemmel szürcsölgette az ételt. Nem aludt. Nem tudott. Hiába ért el végre valamilyen sikert, hiába tudta meggyógyítani Rockyt, gondolatai nem engedték nyugovóra.

Ki híján megölte. Ha Audrey nem cseréli ki időben a szérumokat, valószínűleg megölte volna.

Ha Audrey nem segít megtalálni a vénát, elhibázta volna... mint... akkor.

Ha egyedül csinálta volna, bizonyosan elrontja. Nem az ő érdeme tehát, hogy Rocky meggyógyult. Audrey végezte a munka oroszlánrészét.

Hosszasan felsóhajtott, miután az utolsó kortyot is lehúzta a levesből, majd az üres tálba meredt.

Tehát... Végül akkor megtalálták a gyógymódot? Kijelentheti ezt? Rockyn bevált, hatásos lenne máson is vajon?

Talán, ha az illető nem fertőződött meg teljesen. Ha már a sárga, világító kinövések megjelennek, még mindig tehetetlenek.

De már ez is fél siker a kezdetekhez képest, nem?

A kezdetekhez képest...

Megjelent előtte a remegő tű, majd lassan a reszkető pisztoly is kezében, melyet mindkét esetben egy kedves barátjára kellett szegeznie. Mennyire különböző és mennyire hasonló helyzet...

Felsóhajtott, majd megnézte, milyen konzervek maradt még a szatyorban. Kivett párat, majd nekiállt tüzet rakni és főzni. Le kellett foglalnia magát, hogy ne kalandozzanak el gondolatai arra az esetre.

- Hamarosan úgyis fölébred a tábor, legalább lesz kéznél reggeli - motyogta magának, s míg a tűz erőre nem kapott, elindult vízért.

Gondolatai azonban követték.

Hiába próbálta elhessegetni a képet, Bitter földre szegezett, rémült tekintete végül így is felsejlett előtte.

Őt miért nem tudta megmenteni? Miért kellett elhibáznia?

Ha nem azzal cseszted volna el az időt, hogy magadat sajnálod, vagy Swaggal vitázol, Bittert is megmenthetted volna!

Hallotta fejében. Visszavágott volna, de túlzottan egyet értett a hanggal. Elpazarolta az időt, ezzel ölte meg Őt.

Megtorpant, mikor visszatért a lábossal és a vízzel. Swag felkelt s most értetlenül körözött a friss tűz körül, azon gondolkodva, ki a fene gyújthatta meg.

- J-Jó reggelt, Swag! - Üdvözölte egy hamiskás, fáradt mosollyal Entre, majd a tűz fölé erősítette az edényt.

- Te mit csinálsz? - Vetette oda köszönés nélkül a férfi.

- Hát... reggelit - felelte Entre, mintha ez olyan egyértelmű lett volna.

Swag felsóhajtott, majd miután rágyújtott egy cigarettára, lehuppant a farönkre.

- Mondd, hogy nem maradtál fönt egész éjszaka...

- Nem tudtam aludni... - Válaszolta félszegen, hátra se pillantva a férfira. Félt, hogy ha tekintetük találkozna, Swag minden bizonnyal rájönne, miért nem aludt.

- Jesszus, Entre! Megtaláltad a gyógymódot, meggyógyítottad Rockyt, mi kell még, hogy nyugodtan aludj? Egy plüss kaktusz? - Csattant föl Swag mérgelődve. Látta a férfin a szérum kutatása közben, mennyire kimerült, mennyire túlhajszolta magát napról napra, és igazán remélte előző este, hogy ez változni fog. Az istenért sem akarta elmondani, de aggódott érte.

- Nem az én érdemem... - felelte a levest kevergetve Entre.

- Micsoda? - Swag nem értette, mit motyog az orra alatt.

- Nem az én érdemem! - Emelte föl a hangját Entre, kezében megremegett a fakanál. - Ez az egész... Audrey kotyvasztotta a szérumot, nem én.

- Ne kezd megint, idióta! - Lassan Swag hangja is fölerősödött. - Audrey a Te jegyzeteid alapján dolgozott, a Te segítségeddel készítette el a gyógyszert, tehát igenis a Te rohadt érdemed. Fogadd el végre, hogy valami jó is történt ezzel a kibaszott táborral, ráadásul miattad!

- Ha annyira az én érdemem - fordult lassan Swag felé a másik -, akkor miért kellett erre ennyit várni? Miért nem tudtam vele hamarabb elkészülni!?

Swag azonnal megértett mindent, mikor Entre megfáradt, reményvesztett szemébe nézett. Persze, hisz nyilvánvaló volt...

"Csak nem akartam... elhibázni..."

Fel se figyelt előző nap erre. Túlzottan aggódott Rockyért, hogy észrevegye, mi, illetve ki lebeg Entre előtt.

Felsóhajtott, majd egyik kezére támaszkodva hátradőlt.

- Jó munkához idő kell, Entre. És te jó munkát végeztél: megmentetted Rockyt - mondta halkan, majd lassan kifújta a cigi füstöt. - Mi kell még?

Nem tudta. Nem tudta miért, de nem volt elégedett magával.

Hosszas csönd következett, amit egyedül a tűz pattogása tört meg halkan. Mígnem a szemközti sátorból néhány halk, majd egy hatalmas erejű gitárszólam robbant ki.

- Hey bitches, I'm back! - Ugrott ki a sátorból Rocky, kezében a gitárjával, amit azonnal nyúzni kezdett.

Entre halvány mosollyal tekintett feléje, Swag pedig azonnal felpattanva üdvözölte köreikben a férfit.

- Hé, Poprocks, hogy érzed magad? - Kérdezte Swag, mire Rocky egy bravúros gitárszólóval válaszolt. Swag ezen felnevetett, Entre viszont a fejét fogta a hangzavartól.

- Halkabban, srácok! Szétrobban tőletek a fejem.

- Talán aludnod kellett volna, nem pedig virrasztani - vetette oda Swag, majd le is nyomott egy barackot a férfi fejére.

- De hát... miért nem aludtál? - Értetlenkedett kicsit megszeppenve Rocky.

- Nem tudtam - sóhajtotta Entre, egy pillanatra Rockyra nézve. A férfi ekkor értette meg, miért ilyen szétcsúszott barátja, így egy sóhajt követően elmosolyodott.

- Az adósod vagyok, haver. Megmentettél - veregette meg Entre vállát Rocky, s ahogy kék tekintetük egy másodpercre találkozott, folytatta. - Bitter büszke lenne rád, amiért betartottad az ígéreted!

Entre erre fölkapta a fejét, majd lassan maga elé bámulva ismét lehajtotta. Eszébe jutott egy, utolsó ígéret, amit barátjának tett, s Dave-en kívül talán senki nem tudott róla...

"...De megoldod, oké!? Meg... meg fogod oldani. Nem miattam... de megoldod."

Entre kezéből kiesett a fakanál, keze pedig maga mellé, a porba hullott. Szemei megteltek könnyel, de ezt a többiek nem láthatták, úgy összegörnyedt a tűz előtt. Vállai egyre erősebben reszkettek.

- H-Haver... M-Most mi rosszat mondtam? - Hebegte kétségbeesetten Rocky, mire Swag még egy utolsót szívott a cigarettájából.

- Idióta, kimondtad a tabu nevet!

- D-De én vagy biztatni akartam, a francba is!

- Vele!? - Idegesen földre dobta a cigit, majd elindult Entre felé. - Egy segberúgásal többre mentél volna!

- Honnan tudhattam volna, hogy még nem lépett túl rajta!? - mérgelődött Rocky, majd ő is Entre mellé lépett. - Hé, mindjárt játszok valamit, ami azonnal jobb kedvre derít, jó? - Próbálta menteni a menthetőt, s egy erőteljes, pörgős dallamba kezdett gitárján. Már Swag is épp megveregette volna Entre remegő vállait, mire a férfi hirtelen hátravette fejét, megmutatva így könnyes arcát, azonban nagy meglepetésükre harsányan, jóízűen felkacagott. Rocky még meg is állt a játékkal, annyira meglepte a fordulat.

- Ti ketten... még mindig akkora idióták vagytok... - nevette az ég felé Entre, s ahogy lassan kifogyott a levegőből, elhalkulva felnyitotta pilláit és az égre nézett. Meg volt róla győződve, hogy pár hófehér tollat látott lehullani valahonnan.

Valóban büszke vagy rám, Bitter?

- Jó csőbe húztál minket - kuncogott fel Swag, ezúttal elnézve Entre sértését. Ő és Rocky is pontosan tudta, hogy erre a színjátékra most szükség van.

- Totál... - kuncogta Rocky is, majd ismét rámarkolt a gitárra. - De ezt a dalt már csak azért is befejezem! - Folytatta, majd pár erőteljes hang után rá is kezdett a dalra.

This ain't a song for the broken-hearted

No silent prayer for the faith-departed.

Swag hamar fölismerte a dalt, így a következő sorokat már vigyorogva énekelte barátjával, közben pedig Entrét noszogatta, hogy hagyja kihűlni a levest, énekeljen inkább velük.

I ain't gonna be just a face in the crowd

You're gonna hear my voice, when I shout it out loud!

Végül aztán Entre beszállt a koncertbe, sőt, még a fakanalat is hozta magával és egy rögtönzött mikrofonként teli torokból énekelni kezdte a refrént.

It's my life! It's now or never!

I ain't gonna live forever

I just want to live while I'm alive!

A közös éneklés hamar olyan erejűre emelkedett, hogy a tábor össze többi tagja - ki kedvetlenül, ki dúdolgatva - felébredt, majd a tűzhöz gyülekezett.

My heart is like an open highway!

Like Frankie said, I did it my way!

I just wanna live while I'm alive

It's my life!

Entre rekedt, fáradt hangon, de vidáman énekelt. Hosszú idő óta most érezte először igazán azt, hogy él. Hogy boldog! Így aztán nem érdekelte a hamis szólam, sem pedig a többiek méltatlankodása a zajra. Végre boldog volt, végre meglátta a fényt, az alagút végén, és ennek hangot akart adni.